Volt egyszer, hol nem volt, élt egyszer egy Józsué nevű pásztorfiú. Egy lengyel falucska szélén lévő erdőben lakott. Minden napja azzal telt, hogy a család kecskéit terelgette az erdőből a tisztásra, ahol legeltette őket. Miközben a kecskék legeltek, Józsué egy fa alatt ült és a Talmud azon lapját tanulta, melyet előző este az apja tanított neki. Valamint néha sábáti dallamokat játszott a fafurulyáján. Amikor a nap lement, Józsué hazaterelte a kecskéket, ahol már várta a húgocskája Lea. A testvére segített Józsuénak megfejni a kecskéket, hogy bátyjának több ideje maradjon az olvasáshoz.

Éjszaka, vacsora után apjuk történeteket mesélt nekik, amiket a szüleitől és nagyszüleitől hallott. A mesékben voltak bölcsek és hősök, angyalok és démonok, boszorkányok, varázslók, mindenféle figurák, amiket Józsué szeretett. A legjobban azonban azokat a történeteket kedvelte, melyek a messzi szent városról Jeruzsálemről szóltak. Azok közül is azokat, amelyek a Kotelről, a Siratófalról meséltek, ahol az emberek üzeneteket tettek Istennek a fal mélyedéseibe. Józsué arról álmodozott, hogy egyszer eljut oda.

Egyik reggel anyukája egy pohár kecsketejet adott a fiának. Különösen édes volt a tej, mintha méz lenne benne. A család egyetértett, hogy soha nem ittak még ilyen finom tejet. Józsué apja azt kérdezte fiától:

• Tudod, hogy melyik kecske teje ez?

• Persze, hogy tudom. – mondta Józsué. – A legfiatalabbé.

• Mondd fiam, emlékszel, hogy hol legelt ez a kecske, mert akkor odavihetnéd a többit is, hogy ők is ilyen ízletes tejet adjanak.

• Megpróbálhatom, - mondta Józsué, - de nem lesz könnyű, mert ez a kecske minden nap elbarangol és csak napnyugtakor kerül elő.

• Akkor kövesd! – javasolta az apja.

Másnap Józsué kiterelte a nyájat a mezőre és leült a fa alá, ahogy szokott, de közben a fiatal kecskén tartotta a szemét. Majd elővette a furulyát és játszani kezdett, s a dallam teljesen elbűvölte úgy, hogy egy pillanatra behunyta a szemét. Amikor kinyitotta, a fiatal kecske nem volt sehol. Vissza se tért egészen addig, amíg el nem kellett hazaindulni. Így történt ez másnap és harmadnap is, s a tej, amit adott, továbbra is a legfinomabb volt. Józsué apja félretett belőle a családnak, a többit pedig eladta a faluban.

Másnap reggelinél az apja elmesélte:

• Fura dolog történt tegnap. Az előző napokban kivittem a tejet ennek a beteg öregasszonynak. Annyira gyenge volt, hogy ki sem tudott jönni elém, én vittem oda hozzá a tejet. Azután tegnap kijött a házból, mosolygott és sokkal jobban nézett ki.

Azt mondta:

• Az a tej, az a tej, amit hozott nekem! Meggyógyított. Kérek még abból a tejből!

Úgyhogy Józsué apja a fiához fordult:

• Na tudod már, hogy hol legel az a fiatal kecske?

• Nem, nem ... próbáltam ... de nagyon furfangos állat.

• Józsué! – mondta az apja – Ha ez a tej gyógyító hatással bír, akkor mindenképpen rá kell jönnünk, hogy hol legel a kecske.

• Tudod mit apám, - mondta Józsué – kis csengettyűt kötök rá és akkor majd tudom követni.

• Remek ötlet! – mondta az apja.

Úgyhogy Józsué talált egy kis harangocskát és azt a kecske nyakára kötötte. Amikor terelte a kecskéket az erdőben, meghallotta a harangocskát és azt mondt:

• Na most nem menekülsz!

Amikor kiértek az erdőből, a kecskén tartotta a szemét, amely nem messze legelészett. Elővette a furulyáját és ahogy játszani kezdett rajta, behunyta a szemét. Amikor kinyitotta, a kecske nem volt ott. De hallotta a haragot messziről, úgyhogy felugrott és utánaszaladt. Épp mielőtt egy bokor mögé ért volna az állat, megpillantotta. Józsué odakúszott és félretolta az ágakat... de a kecske nem volt ott! Viszont ott volt egy barlangbejárat. Még soha nem látta ezt a barlangot. Bentről halk csengettyűszó hallatszott.

Józsué nem tudta, hogy mit csináljon. Kövesse a kecskét a barlangba? Mi van, ha kígyók vannak ott. Vagy pókok? Azután azonban eszébe jutott, hogy apja milyen nagyon tudni akarta, hol legel a kecske, így összeszedte minden bátorságát és bement.

Először a barlang elég magas volt ahhoz, hogy felálljon benne, de ahogy ment befelé, egyre szűkebb lett, néha le kellett hajolnia, néha kúsznia kellett. Nagyon kíváncsi volt, hova vezeti a kecske. Továbbra is hallotta a haragocskát, majd hamarosan egyre világosabb lett, így Józsué tudta, hogy közelednek a barlang kijáratához. Egy fordulóhoz ért és meglátta, hogy a kecske kiszalad a barlangból. Utána sietett és amikor kiért, megdöbbenve látta, hogy már nem az erdőben van. Hova került? Egy gyönyörű gyümölcsligetben találta magát, olyan fákat látott, amilyeneket még soha – datolya, füge és olajfákat. Ilyen fák Lengyelországban nem voltak. Hol van? Akkor körülnézett és egy datolyafa mellett ott legelt nyugodtan a fiatal kecske.

Odament hát a kecskéhez, megsimogatta és az övével odakötötte a fához. Ahol állt, olyan erős, finom datolyaillat volt, hogy nem tudta megállni és leszakított egy datolyát. Beleharapott, a legédesebb datolya volt, olyan édes, mint a méz. Józsué megértette, hogy a kecske itt legelhetett, de arra nem tudott rájönni, hogy hol van, mert a hely egy másik ország látszatát keltette.

Amikor körülnézett, egy zsinagógát vett észre. Épp véget ért az ima és tíz férfi lépett ki az épületből. Az egyikük Józsué felé sétált és amikor elment mellette, azt mondta:

• Helló fiatalember, látom, hogy az óhaza ruháit viseled.

• Igen, - mondta Józsué – újak vagyunk itt. Mondd, mi ez a gyönyörű hely?

• Mi lenne, a Szentföld! – mondta a férfi. – Nem tudod, hogy Jeruzsálem városában vagy?

• Igen? – csodálkozott Józsué és kiugrott a szíve a helyéről. Hogy lehet ez? Csak egy rövid távot jött a barlangon keresztül és a Szentföld nagyon messze van. Ez csoda. De biztosra akart menni, így megkérdezte, hogy a Siratófal, a Kotel közel van-e?

• A legtöbben ezt akarják tudni – mondta a férfi. – Igen, nagyon közel. Kövesd ezt az ösvényt a zsinagóga mellett és hamarosan egy piacra érsz majd. Onnan már bárki elirányít.

Józsué megköszönte és elsietett abba az irányba.

Az ösvény egy zsongó piachoz vezette őt. Itt itthon érezte magát, mert otthon gyakran kísérte el apját a falu piacára. Mindenki adott és vett, alkudozott, mindenféle étel megtalálható volt a mazsolától a datolyán át az édes illatú narancsig.

Józsué azonban nem volt éhes – a Siratófal gondolatával volt tele. Ahogy men át a piacon egy öregember mellett találta magát, aki fehér köpenyt viselt és bot volt a kezében. Az öreg ráköszönt. – Sálom Áléchem. Hová tartasz?

• Áléchem Sálom! – válaszolta Józsué. – A Kotelhez megyek

Az öreg azt mondta neki:

• Én is odatartok. Menjünk együtt.

Így az öregember végig kalauzolta Józsuét Jeruzsálem utcáin. Ahogy mentek Józsué ima dallamát hallotta minden felől, mert nagyon sok zsinagóga volt a város ezen részén. Megismerte az imákat, de a dallamok különbözőek voltak attól, amit megszokott. A szavak ugyanazok. És ettől otthon érezte magát ezen a távoli helyen is.

Végül megérkeztek a Siratófalhoz. Józsué szíve nagyot dobbant, amikor meglátta. Józsué és az öregember odasiettek a falhoz, ahol férfiak és nők tucatjai öntötték ki szívüket, üzeneteket tettek a repedésekbe és könnyek között kérték az Örökkévaló segítségét, gyászolták a Szentélyt és a zsidók szétszóratását.

Józsué közel ment és megcsókolta a falat. Könnyek csordultak végig az arcán. Egész életében erre a pillanatra várt: arra, hogy ott állhasson ez előtt a fal előtt Jeruzsálem városában, az országban, melyet Isten megigért Ábrahámnak réges régen. Ahogy felnézett, érezte az isteni jelenlétet és tudta, hogy szent helyen áll.

Imádkozni kezdett, mondta mindazokat az imákat, melyeket ismert, olyan szenvedéllyel, mint még soha, biztos volt benne, hogy Isten minden szavát hallja. Amikor befejezte azt látta, hogy az öregember egy üzenetet ír egy papírdarabra és összehajtogatja. Megkérdezte a fiút:

• Szeretnél üzenetet küldeni? – Józsué elmosolyodott és az öreg papírt és tollat adott neki.

Azt írta: Istenem, hogyan tudnám megköszönni, hogy elhoztál erre a szent helyre? Olyan hálás vagyok. De Örökkévaló, hiányoznak a szüleim. Nincs valami lehetőség, hogy ők is eljussanak ide? Majd aláírta. Összetekerte és betette a falba.

Abban a pillanatban, hogy az üzenet megérintette a falat, a kecske eltépte a kötelét a ligetben. A barlangon keresztül hazaszaladt, egyenesen Józsué házához. Amikor a fiú szülei meglátták, hogy a kecske egyedül tért haza, nagyon aggódtak. Így amikor a kecske hirtelen megfordult és visszafutott az erdőbe, mindannyian utána futottak és kiáltozták Józsué nevét. Még az állataik is velük futottak. Meglátták a kecskét a bokor mögött, majd észrevették a barlang bejáratát. Józsué apja ezt mondta:

• A kecske valószínűleg Józsuéhoz próbál elvezetni minket. Lehet, hogy megsebesült. Nézzük, hová vezet? – És mind befutottak a barlangba.

Közben Józsué megköszönte az öregember segítéségés és búcsút vett tőle. Éhes volt nagyon, de nem volt nála pénz. És akkor eszébe jutott a kecske. Megfejheti és eladhatja a tejet a piacon. Akkor lesz elég pénze, hogy ennivalót vegyen. Visszasietett hát a gyümölcsligetbe, ahol kikötötte a kecskét. Amikor odaért azonban, a kötelet eltépve találta és a kecske nem volt sehol. Nagyon elszomorodott. A kecske volt a legjobb barátja a szentföldön. Hova mehetet? És ebben a pillanatban hangokat hallott a barlang felől, majd meglátta, hogy kiszalad a kecske. Nagyon megörült, átkarolta és ekkor ismerős hangok ütötték meg a fülét. Elindult futtában a barlang felé és szembefutott az apjával, anyjával és Lea testvérével, akik ebben a pillanatban értek ki a barlangból. Józsué nagyon boldog volt. Átölelték egymást és örömkönnyeket ejtettek a boldogságtól, hogy újra együtt vannak.

Akkor Józsué azt kérdezte:

• Tudjátok, hogy hol vagyunk?

• Nem – mondta az apja, - nem lehetünk Lengyelországban. Mi ez a hely?

• Nem, nem Lengyelország. A Szentföldön vagyunk, Jeruzsálem városában.

• Hogy lehet az? – csodálkozott az apja? Hónapokig tart az út a Szentföldre!

• Csoda történt. A Siratófalnál azért imádkoztam, hogy idejöjjetek és Isten meghallgatta imámat.

Amikor meglátták a gyümölcsligeteket, rájöttek, hogy valóban csoda történt és mivel Isten elhozta őket ide, úgy döntöttek, hogy maradnak és új otthont teremtenek. Életüket áldás kísérte Izrael földjén és még ma is ott élnek.